A City. A busz első ablakából készült a kép, amikor a London Bridge déli lábánál várakozott a felszállókra. Az Uborka csúcsát már mindenki ismeri, jobbról balra a következő egy még épülő torony (Heron's Tower) és az a barna pedig a Tower 42.
Az egyik kedvencem erről a környékről a London Bridge déli lábánál található irodaépület és a tükörfala. Szellemes megoldással tüntették el a látványból a ház tömbjét, mivel az üvegben a felhők járása-kelése és a szemközti házak sziluettjei látszanak, valamint tartozik az épülettömbhöz egy épületláb is, amely között fütyülhet a szél... valahogy így lehet definiálni a "szellős látvány" kifejezést építészetből. Laikus szemüvegemen keresztül élvezem, nem utolsó sorban a lábon látható Nr.1. házszámot.
Mindig feltűnik, hogy a Tower Bridge-nek nagyobb a híre, mint a magassága...
A Liverpool Station mellett járunk, bent a pénzügyi világ szívében. Irodaházak váratlan geometriái, sehol egy ív, csak a szabályos rácsok, betonok, kockák, vasak. Virág is alig, néhol hársfa és egy kis sövény, de ezek is csak négyzetcentimétereken lakhatnak. Minden más a pénzről szól. Néha elrugaszkodnak, persze, de ez már a nyúl dolga...
Nem Playboy, csak valami ügyfélszolgálat. Bankszékházak vannak itt mindenhol.
Ez a japán kajálda tipikus citybeli étterem, napi kétszeri nyitvatartással. Sok helyen láttam már, de csakis az irodanegyedben, hogy nyitva tartanak dél és fél három között, aztán bezárnak és ötkor vagy hatkor kinyitnak újra, este tízig. Az irodistatömegek lemmingétvágyához igazodik az üzlet is. Gondolom, kétféle ét- és árlap is van. Ha majd egyszer erre járok este, pontosítok. Hétvégén síri csend és mélabú.
A két G betű tipográfiai ötletét dokumentálja a fénykép.
Curtain Road és a graffitik. Körkép következik a kereszteződésből. Egyébként az előbb látott iroda-toronyházaktól csak három lépésre távolodtunk el. De mintha egyet lapoztunk volna a térképen, ezen három lépés alatt mintha egy megyényit változott volna a világ... Ez egyébként jellemző Londonra, gyakori, hogy az utca egyik fele egy fényűző világot mutat, a másik fele meg felújításra váró régi negyed. És ahová egy toronyház beteszi a lábát... ott kő kövön.. nem is... stílus stíluson nem marad :)
Olyanok ezek a toronyházak, hogy képtelenség őket rendesen fényképre terelni.. lelógnak folyton :)
Mint egy nagyra nyújtott hűtőszekrény hátulsó nézetből.. sehogyse érzek melegen irántuk. De azért impozáns némelyik. Az a legjobb bennük, hogy haza lehet belőlük menni és el lehet felejteni. Majd másnap reggel ismét lehet oda menni és aztán hétvégén nagyon nem. Csak így lehet jól élni közöttük. Szerintem.
Ha tehetném, ilyen alakokkal vidámítanám a régi életem pesti panelházait. Vagy akár más házait is, egy bérháznak se árt egy kis vérfrissítés...-
Valóban box klub.
A fekacsávó, a madár, a szemeteszság és az angolcsaj teljesen szimmetriában.
Rendezett kapcsolati háló a média jövője. Netezzünk gyerekek avagy rejtvényfejtés angol módra!
hogy mi az a granary? ez még talány.. és a marmite is, bár azt már tudom, hogy élesztőből készül. Az íz még titok.
