Egy pár nappal korábbi felvételek, a pénztárcámban összegyűlt közel fél kiló kicsi penny... és ahogy közelebbről nézegettem, láttam, a pénzzel együtt a királynő is öregszik...
Csütörtök esti mulatozás egy talált maszk segítségével. Egy ideig ez a műanyag szerkó a szobám ajtaja előtt lógott a korláton, majdnem megrémültem első látására, de aztán mégse :)
A szobám ablakából a tűző déli fényben ez a látvány szokott fogadni, ha kinézni támadt kedvem. Szóval inkább essen?
A műanyag ablakok nem tűnnek túlságosan leharcoltnak, mégis meglepődtem egy kicsit a szigetelési technikán. Ha már 'szükség' van, akkor a guriga papír kéznél van. A tavaszi pókok legnagyobb örömére.
Kezdődő pakolászás... a hangulat most végre fényes :) A kandallópárkány az nem költözős kupi, bocsánat vagyok, az angol ágy, azaz hogy a burkolt lábak felett a matrac... az valami borzadály, nyikorog is, nyom is, puha is, ehh.
Amikor volt szobatársam, ezen a jobboldali hencseren élt. Amikor nem volt, meg most is, szárításra használtam.
Egyszer korábban sokat gondolkodtam rajta, vajon hogyan kell ezt a szerkentyűt bekapcsolni, mert nem találtam hozzá való bizgetőt sehol a szobában. Más helyeken láttam madzagot kilógni belőle, húzogatva kapcsolódik elvileg. Talán termosztáttal megy, fene tudja, de már mindegy. Egyébként ez a szoba volt a csúcsminőség, mint ahogy megtudtam, hát ez a plafondísz legalább nem unalmas.
Na ez a kandalló se kutya, profi pókfészek a faburkolat miatt és remek bigyótartó, hálistennek befalazták, egyébként még így is remekül vezeti a horkoláshangokat szerte a házban.
A képen a legnagyobb értéket a táskám képviseli, felettébb baráti áron vettem, azazhogy itteni nyelven (londonimagyarul) úgy kell mondani, hogy szélen vettem ('on sale' ángliusul és 75%-os leárazást jelent).
A tévé hűlt helye. Viszont laptopnak pont jó.
Így szokott ez lenni, ha itthon vagyok.
