"A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott, ekkor Magyarország és Erdély kapujaként emlegették."

"A Király-hágó alatti településen 1791-ben épült ortodox fatemplom található. A falut más néven Bucsának is hívják.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:
„ ...158 óhitű lakossal, anyatemplommal. Sovány kősziklás határ. Sok erdő. Birják Eördög és Bagossy családok. ”

1910-ben 924 lakosából 78 magyar, 114 szlovák, 731 román volt. Ebből 136 római katolikus, 29 református, 725 görög keleti ortodox volt."

"Királyhágó nevét 1808-ban említették először az oklevelek Bucsa néven.

Mivel korábban a Nagyvárad–Kolozsvári út Vársonkolyosig a Sebes-Körös völgyében haladt és a tavaszi áradások az utat veszélyeztették, 1780-tól Bucsától kezdve a hegynek felfelé Nagybáród irányába új utat építettek. II. József még trónörökös korában járt itt és az új utat az ő személyéhez kapcsolták. Más magyarázat szerint erre húzódott a királyi tulajdonban levő gyepűelve. A hágó magassága 582 m."

"Igy beszéli ezt a vén székely fiának,
És hogy nagyobb hitelt szerezzen szavának,
Hozzá teszi azt is, hogy szemével látta
A szántóvasat, melylyel Balázsi szánta;
Székelyek találtak rá mélyen a földbe,
Négy rendes szántóvas került ki belőle,
Még meg is maradt egy ösztökének való; –
Ki merné kétségbe hozni hát, hogy valóő"

"És szavát tartá az alvilág királya,
Jött a várhoz minden istenadta éjen,
Meg ne ölje – mond – az unalom szolgámat,
Hát ekébe fogta, és szántatta mélyen.
Igy képződött az a hosszu széles árak,
Mit Ördögárkának nevez a nép ajka;
Ma is borzalommal kerüli a vándor,
Be nem töltheté sok századok viharja.
* * *"

"Rám kerülhet a sor – gondolá Nyujtódi,
Kiosont a várból, s vissza sem tekintve,
Elment, elbujdosott a széles világba,
Szivében félelmet s bűnbánatot vive.
Ott szántott Balázsi; – pattogott az ostor,
Hosszu széles árok huzódott nyomában;
Végre megeléglé a tréfát az ördög, –
Majd folytassuk, ugymond, holnap éjfél tájban."

"Élj, uralkodj benne! – de hogy el ne feledd,
Hogy adósom vagy, hogy munkabér fejében
Nekem ajánlottad fekete lelkedet:
Jere velem. – Ekor megragadta kézen,
Oda fogta szépen egy tüzes ekébe;
Pattogó ostora, mint szikrázó kigyó,
Lángköröket irt az éjjeli sötétbe."

"Igaz, mond Nyujtódi, de én félve nézem,
Én szép palotádnak örülni nem merek.
Gunykaczajra készült e szóra Balázsi,
De mintha a kaczaj ajkán fagyott volna,
Megnémult, – az ördög ott állott előtte,
S lángostort emelve hatalommal szóla:
Itt a szép palota, tiéd az Balázsi!"

"Akartak, nem akartak húzni kellett a vasekét, mert az óriás rájuk-rájuk húzott rézcsapós ostorával s csakúgy csurgott testükből a vér. Huzatott is velük egy nagy barázdát, akkorát, hogy még ma is megvan a nyoma.
Még nem olyan rég egy hosszú ekevasat találtak székely szántóvető emberek az Ördögbarázdájában.
Azt mondják ez az ördög ekevasa volt."

"Az ördögóriás járomba fogta a három urat s akkorát rittyentett rézcsapós ostorával, hogy zúgott, zengett belé Kis-Küküllő vidéke.
Azzal földbe akasztotta az eke vasát s biztatta az urakat:
- Hí, Balázs! hí, Nyujtódi! hí, Csáki! hí elé, hí!"

"Az urak meg tovább mulattak s miközben sorra hajtották ki a serlegeket, folytatták istenkáromló beszédjöket. De egy óra sem telt belé, arra jött az ördögóriás. Hallja az istenkáromló beszédet s megörül erősen.
- Ehe, ezek éppen nekem való emberek, - mondta magában.
Bement a kastélyba s szót sem szólt: megragadta a három urat, a hóna alatt kivitte az udvarba, aztán füttyentett egyet s ím abban a pillanatban ott termett vagy száz ördög egy szörnyű nagy vasekével."

"Nagyot kacagtak e szent beszédre az urak. Balázsi felemelte az arany serleget s a másik kettőhöz fordult:
- Akartok-e a mennyországba jutniő
- Én nem. Jobb itt, mint a mennyországban! - mondta Nyujtódi.
- De még én sem! - mondta Csáki. - Bánom is én, akárki lakjék a mennyországban, csak én itt lakhassam.
A barát megbotránkozással fordította el tekintetét az istentelenekről s szó nélkül távozott a kastélyból."

"Mikor a kastély felépült, háromfelé osztották: Balázsi a keleti szárnyat tartotta magának, Nyujtódi a nyugatit, Csáki meg a templom felé eső részt. Történt egyszer, hogy mikor a három úr javában tivornyázott, egy kéregető barát nyitott be s kérte szelíden, alázatosan:
- Nagy jó uraim, adjatok valamit, Istennek nevében, az Ő dicsőségére, s lelketek majd a mennyországban lakozik."

"Kó után Miske hős lakta e várat, kinek emlékét Miske pataka máig fenntartja. Ezek a kovásznai várhoz kötött hagyományok és regék füzére és azok az elvadultan tenyésző gyümölcsök és egres fák, azok a vad rozmarint cserjék ott a vár körül mutatják, hogy a harcoknak e zord védhelyén gyöngéd nők is laktak. A rege szerint Tündér Ilona virágos kertje volt ottan, s még most is lejárnak holdvilágos éjeken a tündérek virágot öntözni."

"Sőt, tovább kutatva, a rege hét testvért is feltaláljuk Iának hét harcos fiában, kik csíki krónika szerint ezek voltak: Ika, Dombou, Bordon, Jatt, Deme, Kálló és Gázon. A hagyomány még tovább főződik. A hét testvér után Kó nevő hős lakta e várat, miről Kó- vaczka, (Kó lakhelye, Kó zuga), mely első neve volt a Kó harcosai által alakított Kovásznának. A vár közeli terét még ma is Kókorjának, vagy Kó-karjának nevezik, Kó vitéznek hatalmas, sok ellent lesújtó karjáról."