Séta a főúttól a vízeséshez
Ez már félig vidék
Lelkes kirándulók (Joseph, Ibu Yetti és két japán vagy koreai diák - jaj, az ő neveiket sohasem tudom ...)
A Cikapundung folyó, amely ...
... gyorsan vágtat és egyszer csak ...
... lezúdul
A kis emlékház a vízesés alatt
A Curug Dago és mi
Az emlékház közelebbről
Indonézia természeti szépségeinek és az azt élvezni vágyóknak ősellensége: a SZEMÉT
Állítólag próbálnak tenni valamit ellene ...
"Csak óvatosan, ...
... mert nagyon csúszós ...
... és meredek lépcső!"
Lovagiasság
Felnézve (bár biztonságosabb, ha állandóan a lábunk elé nézünk)
A búvártehén
A Cikapundung a vízesés után
A Curug Dago
Víz mindenfelé
June-nal a Curug Dago előtt
Iva-val a Curug Dago előtt
Chulalongkorn thaiföldi király látogatásának emlékére (1896)
Prajadhipok thaiföldi király látogatásának emlékére (1929)
Iva, Avril és Maritje az emlékház előtt
Jospeh a lépcső alján
Jospeh, Maritje és én
Felfelé is vigyázni kell
A canopy-pálya kezdőállomásának tetején
Kilátás a canopy-pálya kezdőállomásáról
Iva, én, Sandy és Peun a magasban
Iva is felmászik
Ereszkedés
A két kis emlékház a vízesés alatt
Fiúk a curug peremén
Lányok a hídon
A curug szélén
A curug
Avril a vízesés szélén
Kővontatók
Ez már tényleg vidék
Kiterjedt pókhálón ...
... hatalmas pók
