A mexikói-öbölnél, Sarasota egyik homokpartján 2009 augusztusában egy lány horgászott. Észrevették a madarak és érdeklődve figyelték a vödrét, mi mozog benne?
A lány jó szívű volt, a horgászást is unta és úgy határozott, hogy a vödörben lévő kishalakat szétosztja a mihaszna koldusok között.
Aki bírja, marja!
Legnagyobb volt a szürkegém, ő tömte teli a gyomrát először.
A lány csak szórta a halakat, hogy a többi se maradjon éhen.
Megjöttek a sirályok is.
Ez a kiskócsag semmit sem szerzett és éhezett.
Fölbaktatott a magas homokpartra és szétnézett.
A vízparton látott egy napozót.
Odament, de a napozó rá sem ügyített.
Elkezdte körbejárni.
Megállt mellette és figyelni kezdte.
Látta, hogy nem is horgászik, nem is eszik, öregebb is, mint a lány volt, de legalább nem veszélyes. Elhatározta, hogy őrizni fogja.
Megállt mellette és nézte, nézte. Az asszony is észrevette és beszélni kezdett hozzá.
Társalogni kezdtek.
Az őrző-védőszolgálat hosszúra sikeredett, fizetség meg semmi.
A kócsag egyre éhesebb lett. Még egyszer odafordult, talán megsajnálják és kap enni.
Azután tovább lépegetett és újabb ételforrás után nézett.
