indul a negyedik nap. Katsura Császári Villa, Kyoto - bambuszkerités
régi és új bambusz
már a kertben... a lépegető-kövek
előtérben Suhama - tengerpart a lámpással; Shokin-tei - a kert három teaházának egyike a háttérben
a kerti táj a sok nézőpont egyikéből
a Suhama-tól vezető kőhid, mely Japán három legpompásabb tájainak egyikét, Amanohashidate-t idézi (azért nem semmi az a darab gránit...)
egy kis épszerk - Shokin-tei teapavilon tetőrészlet
épszerk ismét - lábazat
Shokin-tei - tea pavilon. a villa legfontosabb pavilonja. Shokin a koto (japán hárfa) hangját jelenti, vagy a fenyők közt fütyülő szél hangját.
Shokin-tei ichi-no-ma - azaz az első szoba. a fusuma (tolóajtó) és a tokonoma (alkóv) fehér-kék kockás mintája mutatja a kreativ zsenialitást, mely már akkor is kortársnak hatott
Shoka-tei - a második tea pavilon. a kert legmagasabb pontján fekszik, ideális nyári tartózkodásra
Onrin-do. annak idején itt tartották a Katsura család emléktábláit, ma már csak a szerkezet maradt fenn.
Shoi-ken - a harmadik tea pavilon, vidéki stilusban.
cseresznyevirágzás
Shoin - a fő épület
Tsukimi-dai - avagy a Hold-néző terasz, bambusz padozattal, mely a tóra néz...
...és kb ez a kilátás róla
Geppa-ro (újabb tea pavilon) tetőszerkezete, mely egy hajó szerkezetét idézi. a képen bár halványan, de szintén egy hajóábrázolást fedezhetünk fel. ez a tea pavilon is igen alkalmas Hold-nézésre.
ez már a Shugakuin Császári Villa Jugetsukan, vagyis az alsó épületének részlete
a 15 tatami méretű ichinoma, azaz első szoba, 3 tatamis emelvénnyel, ahol Gomizuno'o császár ült...
és a festett fusuma - tolóajtó. ezekkel nem tudok betelni...
a fenyőkkel szegélyezett út a középső villához
a rizsföldek, melyek a "kölcsönvett táj" részét képezik. a császári udvar ezeket a területeket 1964-ben megvásárolta és azóta ösztönzi a helyi farmereket a művelésre, hogy a villa-együttes eredeti látvány-egysége megmaradhasson
a középső villa két épületének egyike: Kyakuden. 1682-ben telepitették át ezt az épületet a Nyoin palotából (Kyoto-i Császári Palota közeléből) ide, Gomizuno'o császár lánya, Akenomiya hercegnő részére, aki apja halála után buddhista apácává lett (sajnos a prospektus elég zavaros ezzel az áthelyezéssel kapcsolatban, magam sem értem, pontosan mi mikor történt és melyik ház lett mi...)
itt található ellenben Japán három legféltettebb polcainak egyike: ez a Kasumidana, melynek elemei felhőkre, vagy ha jobban tetszik függő ködre emlékeztet. és jól látszik az alkóvban az aranyfestés, mely szintén felhőket idéz.
újabb dekorativ fusuma - mondom, nem tudok betelni velük :) -, arany felhőkkel ismét. nemcsak a fotó csal, de a valóságban is olyan hatást kelt, mintha a nap sütne át rajta, pedig nem: egy viszonylag sötét, árnyékos részben van.
fusuma :)
kerti hangulat igy az esőben
ez már a felső villa, Rinuntei épülete, annak is eresz alatti padlója: hi-fu-mi-ishi, azaz egy-két-három-kő. szerintem olyan, mintha őzike nyomok lennének. :)
no és hát ez a kép fogadja a felérkezőt. az ösvényt felfelé menet szándékosan egy fasor szegélyezi, hogy ne láthassuk, mi vár ránk odafenn. majd mikor felérünk, és megfordulunk, ez a kép fogad: a Yokuryuchi Tó és Kyoto északi hegyei, a Nishiyama. balra Kyoto központja terül el. mintha csak az egész világ tájképét egyetlen pontba sűritették volna, de ez szándékos: része a japán kerttervezésnek, a neve shakkei, kölcsönvett látványt jelent. az itt álló Rinuntei ház nem véletlenül disztelen: egyetlen célja van, hogy bármikor élvezhessük a természetet idefenn.
kőlámpás a tóhoz lefelé menet
a tó a Kaedebashi hidról
Kyusuitei - a tavon lévő szigetecske legmagasabb pontján fekvő ház, 18 tatami méretű szobája. az L-alakú emelvényen a császár üldögélt annak idején, és innen csodálta a kertet. történt néhány apró felújitás rajta, de ez az egyetlen épülete a villa együttesnek, mely ma is eredeti, épitéskori állapotát mutatja
vizcseppes fenyők
háttérben a tavacska csónakkikötője
Bansho'u - a Kyusuitei szigetéhez kőhiddal kapcsolódó kisebb sziget a tavon
a két villában tett látogatás után sensei elvitt minket lányokat (aznap ugyanis két csapatra voltunk osztva) még pár kortárs épületet megnézni. ez az Ando Tadao tervei szerint 1994-ben megépült Képzőmávészetek kertje Kyoto-bn. lényegében egy szabadtéri múzeum, mely hires képzőművészeti alkotások replikáit mutatja be. máig nem értem, a cégnek aki ezt épitette, miért éri meg, ugyanis sok haszna nem lehet belőle, a belépő ¥100. ellenben 212 nm telekterület, három szint mély terepszint alatti földkiemeléssel, na és az alkotások szerzői jogának megvétele sem lehetett olcsó...
egy történeti manga-friz részlete a kiállitott művek közül
Kyoto Concert Hall - 1995, Isozaki Arata
...és a belső, egyik koncertterem alatti hall
Toraya - japán édességbolt, épült 2009-ben Naito Hiroshi tervei szerint. a Toraya egy öt évszázados múlttal büszkélkedő, wagashi-t (hagyományos japán édességet) készitő és árusitó bolt ill "cukrászda", melyet Kyoto-ban alapitottak. üzlete nyilt 1980-ban Párizsban, majd 1993-ban New York-ban (ezt 2003-ban bezárták). honlapja itt: http://www.toraya-group.co.jp/cafe/index_f.html
a másik Toraya bolt, ez a cukrászda maga, ahová be lehet ülni, a másik a bolt, ahol csak vásárolni lehet. a kinálat nem ugyanaz természetesen. Fujioka sensei volt oly kedves, hogy elhozott minket ide és rászántuk a pénzt, hogy elfogyasszunk itt egy hagyományos japán édességet teával.
Toraya - hagyományosan visszafelé olvasva. belépő. annyira nem látszik, de balra az esernyőtartó egy hatalmas (kb 3-4 m hosszú) gránittömb.
kinti terasz
ez pedig az édesség, amit én kóstoltam: feketeüröm izesitésű mochi - rizsből készült, rágós/gumiszerű/vigyázat-belefulladós! (és ez nem vicc, ünnepek alkalmával rengeteg nyugdijast és gyereket visznek kórházba, mert majdnem megfulladnak fogyasztása közben) édesség, de nem kell megrémülni, csak szokás kérdése és máris finom. először én sem szerettem, ma már nem tudok meglenni nélküle. a babpasztával töltött igen finom, nem utolsó sorban tápláló: tiszta fehérje, nulla zsir! melegen isteni, a képen láthatót is melegen szolgálták fel. az édesség neve yomogimochi/kusamochi anko-val ("bablekvár")
már az ötödik nap. Onjo-ji (Miidera) buddhista templom főkapuja, a Daimon. 1601-ben épült Tokugawa Ieyasu sógun hozzájárulásával.
Onjo-ji Kojo-in. a ház, melyet mág a prospektus sem ismertet, egyedi engedéllyel látogatható csak. nem is engedtek fényképezni ettől a ponttól.
és én rendes voltam, nem is fotóztam, ez egy képeslap gyenge fotója a ház hátsó verandájáról. sajnos rosszul látszik, de egy 8 méter hosszú gerenda, ami a jókora ereszt tartja, egy rövidebb gerenda közepére támaszkodik, mely a kép elejében látható oszlopra ül fel. bár "csak" az ereszt tartják, de tudjuk az is elég súlyos lehet a tetőfedés szerkezete miatt, igy hihetetlen, hogy már négyszáz éve áll. a két gerenda kapcsolatánál látszik csekély repedés a fában.
Onjo-ji Kondō, avagy az Aranycsarnok (Főcsarnok). a központi épület, ahol a buddhista templomok hódolati, "szent" tárgyait őrzik. az eredeti épület 672-ben épült, ám természetesen a vallási háborúk során elpusztult többször és épitették újra. a ma látható szerkezet 1599-ben épület, tehát "új". itt őrzik Miroku Bosatsu szobrát egy miniatűr szentélyben (Zushi). Miroki Bosatsu a jövő Bodhisattva-ja, aki egy történeti személy volt, Shaka (azaz Buddha) tanitványa volt, majd miután megvilágosodott, azóta a Tosotsu-ten-ben (Tosotsu mennyországban) lakozik. a legenda szerint Buddha halála után 5670 millió évvel Buddhaként születik még újjá és száll majd le a Földre, hogy megmentse az emberiséget. tehát még van egy kis időnk hátra. (bár szerintem a prospektusban van némi tizedesjegy-számitási probléma...)
épszerk csomópont a tető ereszének kialakitásáról
továbbra is gyűjtöm a pecséteimet
ez már a Nishi Hongan-ji, a Jōdo Shin-shū (Igazi Tiszta Föld) buddhista iskola temploma, melyet Toyotomi Hideyoshi alapitott 1591-ben. ám a belső viszályokat kihasználva Tokugawa Ieyasu az iskolát megosztotta, és létrehozta a Higashi Hongan-ji-t a körzet keleti részében 1602-ben. ám ez, a régi épület (Nishi=Nyugati) a központ továbbra is. ez a Goe-dō, a Nagycsarnok, nemrégiben fejezték be felújitási munkáit.
lámpások
csarnokok közti fedett közlekedő
lámpás diszitése, amint Andrea fotózza
a lámpás alulról
és még közelebbről
oszloplábazat
esőviz függőeresz kifolyó. az itteni többi általunk megtekintett épület (Shoin és Hiunkaku) szintén csak egyedi engedéllyel látogatható, természetesen fotózni nem lehetett.
az ötödik nap utolsó állomása. Chochikukyo, 1928 - Koji Fujii. a gazdag családból származó épitész hatalmas területet vásárol meg, ahol az évek során négy épületet emel, kisérleti céllal, hogy az itteni klimához a leginkább alkalmazkodni tudó házat hozhassa létre, ötvözve a hagyományos japán és a "nyugati" lakóház elemeit. munkáit és tapasztalatait a házban élésről publikálja is. ez a második ház, ahol a hat fős család (szülők, három gyerek és a nagymama) lakott.
belső.
az emelvény, ahol a hagyományokhoz ragaszkodó, asztalhoz ülni nem akaró nagymama étkezett. ellenben a szintkülönbség okán a szemmagasság egyezett, az étkezés közbeni kommunikáció zavartalan volt.
szövött mennyezet elhúzható szellőzőnyilással
ebédlő részlet átadóablakkal a konyha felé és érezhetjük amint a nagymama "dobogójának" szemmagassága működik (a kép az asztalnál ülve készült)
minden részlet az épitész saját terve szerint készült, a bútorok is
gyerekek tanulószobája, részlet
zárt terasz a kör-kilátás felé. nem sikerült rájönnünk, a sarokablak hogyan áll meg...
a melegedő, kissé megfáradt csapat
és a teljes csapat
Koji Fujii tervrajza a ház mennyezetéről
Arc Ház - lakóház 1974-ből Yamashita Kazumasa tervei szerint
és ez már az utolsó, hatodik nap. első megálló: Kitano Tenmagu szentély
kivánság "cédulák"
a három tömeg akár bonyolult tetőszerkezetet is okozható remek megoldása
ezen a szinpadon a piros-fehér ruhába öltöző szűz lányok lejtenek az isteneknek hódoló táncot. "bár nem vagyok biztos a mostani lányok szüzességében" - tette hozzá Fujioka sensei, mely a túra csúcskommentje lett természetesen... :o)
és a minden hónap 25-én (mi épp ekkor jártunk itt, bár mint kiderült véletlenül, a prof nem tudott róla, én mondtam neki) a szentély alapitójának ugyanerre a napra eső születési és egyben halálozási évfordulójának alkalmából (és szellemének megnyugtatása érdekében) rendezett vásár és bolhapiac
frissen sütött gomba-alapanyag
hagyományos japán vásári játék: papirral kell megpróbálni kimerni egy halacskát (dragon fish, nem tudom mi a magyar megfelelője, de lényegében olyan mint az aranyhal) és akinek sikerül, az hazaviheti a zsákmányt. ezek a halak meglehetősen drágák ám.
finomságok...
...közelebbről...
...és még közelebbről - száritott apróhal csemege
Daiho-on-ji Hon-do - a legöregebb épület Kyoto-ban, 1227-ből
és néhány apró szobrocska az itteni gyűjteményből... sokan voltak, nem mind ilyen csintalanok, idő kellett, mire észrevettük a turpisságot... :D
...
...ez is igen érzékletes...
majd közös ebéd sensei-jel egy elegáns helyen
az én menüm főétele: halacska némi zöldséggel
hamburger "a lá frissen"
hogyan hasznositsuk az evőpálcikatartót nyugati evőeszközeink számára? Andrea okosan megoldotta...
a desszert: fagyi kávé, vanilia és az elmaradthatatlan macha (zöldtea) izben
..és csak lányoknak érkezett egy kis extra édesség is... :) szerettük...
Nijo-jo (Nijo Kastély). 1603-ban épült eredetileg Tokugawa Ieyasu sógun rezidenciájaként. a Shoin-zukuri stilusban (diszes, reprezentativ, a szamuráj osztály kedvelt stilusa - ellentétben pl a Katsura Villa teaházainak Sukiya stilusával, melyet az egyszerűség, természetes anyagok alkalmazása jellemez, a visszavonultsághoz méltó csendes harmónia) épült Ninomaru Palota, melynek teljes alapterülete 3300nm, 33 szobája van és 800 tatami található benne. ez a faragás a kapu felett található, különlegessége, hogy egy darab fából faragták. természetesen idebent sem lehetett fotózni, pedig lett volna mit...
a tagolt épület
a kert
szakmesterek által rakott gránit fal
furcsa fák
ez pedig túránk utolsó állomása: Yoshida ház, egy tipikus Kyoto-i kyo-machiya, azaz városi "polgári" lakóház, melyet a fülledt, igen páradús Kyoto-i nyarakra optimalizáltak ("a telet meg csak kibirjuk valahogy"). a telek igen hosszúkás, 1:4 aránya miatt az "angolnák hálószobájá"-nak is hivjak a helyiek (unagi no nedoko). jellemzői: utcafronton üzlet, általában két belső udvar, egy az üzlethez kapcsolódóan, melyre a konyha is szerveződik, mig a másik hátul, a lakószobák és az udvar között, mely természetesen egy fedett verandáról csodálható mini japán-kert. a fotón a ház asszonyának szoba részlete látható, a tolóajtó mögött található mini-konyhával, mely a teaszertartás kellékeinek tárolására éppen megfelel
az elülső belső udvar, jól látszik, amint a helyiségek összenyithatóak a tolóajtók széthúzásakor, igy nyáron az egész házat átjárja a szellő. a padozat szintén emelt, hogy a tatami is szellőzhessen.
a ház urának szobája, a jellegzetes tokonoma-val (alkóv az értéktárgyak kiállitására), a lépcsőzetes polc illetve baloldalon a shoin (beépitett iróasztal emelt padozattal)
asztal teaszertatáshoz a tatami-n
a hátsó belső udvar
részlet a szomszéddal határos "tűzfal" szerkezetéből.
WC papucs
elemelt padló és geta (fapapucs)
mimóza
és az utcafronton található lenyitható pad...
...lenyitva